Baracklekvár

Zsófia álma
Először csak messziről nézte Zsófia a kenyeret, rajta alig volt kivehető az a furcsa sárgás – kocsonyás izé. A kenyeret persze már ismerte, de amikor közelebb húzta magához , furcsán ragacsos lett a keze. – Meg kellene kóstolni – gondolta magában, ha már így elérakták. És akkor, egyszerre fülig érő szájjal, kikerekedett szemekkel habzsolni kezdte a kissé fanyar baracklekvárt. És onnantól nem létezett már a kenyér. Zsófia barátságot kötött a gönczi és szerencsi lankák, szarvasi dűlők cimborájával, a baracklekvárral.